braincream

    Amire megkedvelem a blog írást lehet kicsit szüneteltetnem kell. Ennek semmilyen lelki oka nincs, csak egyszerűen haldoklik a gépem. Pontosabban nem az egész gép, csak a winchester. Mivel ciripelő hangot adott bekapcsolásnál és nem akart felpörögni. Ez semmiképpen sem mondható kellemes dolognak. Most, emiatt kicsit mérges vagyok. Sebaj, hamarosan jön majd a fájdalmas beletörődés. Belefér végül is a dologba.

    Lassan egy éve már, hogy átestem egy műtéten. Sosem voltam betegeskedő gyerek, megfázni is csak nagyon ritkán fáztam meg. Egy reggel mégis rosszul lettem. Felültem az ágyamban és úgy éreztem mintha mellbe rúgtak volna. A bal mellkasom fájt mint az állat, és nem kaptam levegőt. Erre elég rendesen ráparáztam.... ugye ilyenkor lehet valaki akármilyen erős jellem vagy higgadt, ilyenkor elveszti a kontrollt és rátör a halálfélelem. Ebből persze kiderül.... engem is elkapott a dolog. Szóltam is a muteromnak, hogy hívjon egy dokit vagy valami. Erre ő: -Nem kell az nem szoktál te beteg lenni, tornázz egy kicsit vagy valami és majd elmúlik.... Egy órán át kellet neki könyörögnöm, hogy hívja fel a körzeti orvost... Persze a doki meg rinyált, hogy tele a rendelője. Mindenesetre 15 perc múlva megérkezett. Megvizsgált, majd mentőt hívott.

    Korházban rögtön vérvétel, majd röntgen. Légmellem lett, vagy más néven pneumothorax, röviden ptx. a bal tüdőm egy része összeesett. Ez elég kellemetlen egy olyan embernek aki mindig is büszke volt arra, hogy nem szokott beteg lenni. Kaptam két érzéstelenítőt a bal oldalamba, majd kaptam két kellemesnek éppen nem mondható csövet az oldalamba, melyeket vákumra kötöttek. Ez szívta vissza a tüdőmet a helyére. Mondhatom rém szar egy érzés tud lenni. utána persze bekerültem egy szobába 4 ember társaságába. Itt megjegyezném, hogy az ellátásom és minden teljesen jól ment, nem vot semmilyen kellemetlen tapasztalatom ilyen téren. Mindenesetre kiderült, hogy ilyen problémája rengeteg fiatalnak van, főleg vékony és magas férfiak esetében 20-30 éves kor között. Ezt okozhatja baleset ami érthető és megmagyarázható, illetve spontán mint az én esetemben is, ami kicsit rejtélyes a dokik körében is.

    Amikor bent voltam, volt ott egy 15 éves srác is ugyanilyen problémával, neki akkor már másodjára volt ptx-e és megműtötték vele. Ami viszont az egészben a legrosszabb volt a srácnál az a családjának a hozzáállása. Természetesen miután kiengedtek, egy hét múlva visszakerültem és engem is megműtöttek A lényeg viszont, hogy én felgyógyultam, köszönhetően a kedvesemnek, családomnak és a barátaimnak. Viszont a srácnak szinte semmit nem akartak engedni a szülei. Miután megtanultam magamat lekötni a vákumról, hogy sétálhassak, zuhany meg ilyesmi, néha beugrottam hozzá dumálni. Az eső után is nagyon óvták és nem hagytak neki csinálni semmit. Ez a szülők szempontjából érthető, mert féltik a gyereküket, viszont rosszat is tettek vele azzal, hogy nem erősödött vissza, vagy hogy hamarabb kijött volna rajta, hogy műtétet igényel és rég túl lehetett volna rajta. Nekem is a legrosszabb az volt amikor a második után hazakerültem. Lelkileg nagyon nehéz ebből kimászni. Az ember ilyenkor mindig attól fél, hogy bármikor megtörténhet, illetve ugye még igen nagy fájdalmai is vannak néha.

    Mindenesetre én küzdöttem és hajtottam magam. Persze nem túlerőltetve mert az igen veszélyes lett volna, csak egy kicsikével mindig többet mint amennyit bírok. Elkezdtem sportolni is aktívan amikor jobban lettem, illetve vitaminokat is szedni stb... Mostanra elmondhatom, hogy jobban vagyok mint előtte voltam. Ez szerintem mindenképpen jó teljesítménynek mondható.

    Hogy ezt az esetet pontosan miért írtam le éppen most? Valójában nem tudom... Ez most csak úgy kikívánkozott belőlem. Viszont ha esetleg majd egyszer valaki olyan is olvassa, akivel szintén megtörtént és felépülés alatt van, remélem sikerül egy kis lelket öntenem bele, vagy csak pozitív példaként megmutatni, hogy ki lehet ebből is mászni, ha elszánod magad és nem adod fel. Remélem hamarosan megint tudok majd új bejegyzést írni, egy sikeres vinyó csere után. A csodában ugye nem bízok, hogy esetleg majd regenerálódik mint Rozsomák az X-men-ben. :D

    Komolyan úgy gondolnám, hogy már igazán nincs min meglepődni, de valahogy mindig jönnek olyan emberek akiknek a hülyesége felülmúl mindent. Gyerekkoromban is sok ilyen droid volt. Volt egy osztálytársam általános suliban akit most csak szimplán elnevezek Gézának, hogy valós neve titok maradhasson. Gézáról már szerintem a szülei is gondolták, hogy nem egy hétköznapi gyerek. Na igen. Ez minden éppelméjű embernek feltűnik aki csak ránéz. Mert ugye Géza arcszerkezetéről is süt "procceszorának" órajele.

    Géza volt annó a lopósgyerek az osztályban. (Ha esetleg valakinek eszébe jutna, Géza nem roma hanem magyar gyermek.) Mindig mindent lenyúlt ami csak megtetszett neki, mindegy volt mi az, vagy hogy jó lesz-e neki valamire.  A  lényeg, hogy bár mindenki tudta, hogy ő volt az, mindig 3-4 órába telt mire beismerte. Persze ilyenkor behívták az anyukáját, aki ilyenkor mindig gyászruhában és fátyolban jelent meg, könnyeit törölgetve. Géza persze nem csak lopni szeretett, hanem nagyokat is mondani. Saját bevallása szerint egyszer műszerész lesz. (még a mai napig is azt hiszi, hogy az, de valahogy mindent csak elront, vagy ha szétszedi, nem mindig sikerül összerakni.)

    Az ember sokszor azt hinné, hogy a hülyeséget úgyis kinövik az ilyenek egyszer de ez nem így van. ugye itt a jó példa Géza néven. Középiskolás korában betömte a fogát műgyantával, mondván mink menjen dokihoz, ha van műgyanta is itthon és az is jó kemény ha megköt. Na igen:) Fogat húzatni sem ment orvoshoz... minek aaaaz... inkább egy fél üveg HP és harapófogó... meg persze ordítás amíg ki nem szedte :D Ha kimosta a cipőjét akkor azt mikróban szárította. Persze ez neki csak addig volt jó móka amíg a kajájával együt nem rakott be egy villát is a mikróba. Ekkor a mikró puff... :) Persze a mikró szétment, de a cipőt azért csak ki kellene szárítani valahol, így jött az új ötlet...sütő. Rárakta a rácsra, gáz begyújt, várakozás. Lett is hamar egy jó kis olvadt talpú cipője, aminek a talpa lefele kiszélesedett. Persze vígan hordta még azt egy jódarabig.

    Ha lesz kedvem még lehet visszatérek Gézára, de most inkább gyorsban megmagyaráznám a címét a mai bejegyzésemnek. Egy másik gyerekkori haver ezt írta fel IQ teszten a lapjára: Icu teszt... Hát ennyi volna mára...

    Végre megváltam munkámtól. Igaz nem is lenne rá időm suli közben. Persze otthagyni egy munkahelyet nem annyira nagy ügy, feltéve ha a főnököd nem egy beképzelt bolond aki írni meg olvasni...sőt még beszélni is alig tud. Mindemellett természetesen saját bevallása szerint ő a világ legjobban kommunikáló embere. Hát erről lehetne vitatkozni.

    Ahogy illik a megbeszélt idópontban én megjelentem a cégnél, ellenben ő még nem volt ott. Várni kényszerültem. Vártam is rá egy röpke órát. Közben leadtam a céges telefont, meg nagy  szakértelemmel bámultam a falat. Mondhatni igen jól elszórakoztam. Mire éppen elküldtem volna az agyamat, hogy éljen túl nélkülem, megérkezett a főnök. Nagy nehezen megértettem vele, hogy azért igen illő lenne ha kifizetne. Szinte látszott a "loading" sáv a szemében. Kiseb rendszerfagyás majd egy beletörődés és fizetés.

    Nem mondanám, hogy túl voltam fizetve, de az a kis összeg éppen jól jött. Amúgy is a szeptember mindig olyan leégett hónap. A gazdagok üde mosolyával bolyongtam haza át a belvároson. A belváros adta a szokásos hangulatot. Itt-ott hontalanok fetrengenek a saját vagy  esetleg más mocskában, illetve lézengő kirakatbambulók és átlagos droidok egyvelege. Na meg persze a fogjuk a kezünkben a mobil-t és zenét tolunk róla. Ez egy olyan dolog ami sokszor az agyamra tud menni. Persze a gagyi zene amit tolnak még hagyám, de az elfajzott fejek amiket vágnak hozzá teszi rá az i-re a pontot. erre csak mégjobban rátesz ha ezt egy Emos vagy egy Wiga (amerikai kifejezés azokra a fehérekre akik afro amerikai lelkületűnek érzik magukat-white niga) vagyis a sok kis 2Pac akik szintén szomorú és távolbarévedő arcal bólogatnak a telefonjukból ciripelő zenére.

    Miért nem dob inkább valaki a válára egy régi elemes magnót amibe kell vagy 8 góliát elem melyekkel talán ki is húzza 2 óráig. Az legalább vicces lenne... egy darabig. Most komolyan, jó ilyen hangzásban hallgatni egy számot? Bár tény sok olyan zene van amelynek teljesen mindegy, hogy milyen cuccból szól akkor is gagyi:D

    Tudom ez már igen lerágott csontnak számít, de akkor is viszketően muszály írnom róla. Ugyebár nekem sem tellik el úgy nap, hogy a belvároson áthaladva ne botlanék bele a tüntető "tömegbe". Sokszor eszembejut, hogy bizony ezek az emberek nagyon unatkozhatnak. Komolyan azt gondolják, hogy majd elérnek valamit? A kormány nem fél tőlük, és igazán nem is érdekli, hogy  az adott csoportok éppen mit is csinálnak az adott tereken.

    Persze nem is oda akarok ezzel kijukadni, hogy most akkor kell egy újabb tv-ostrom mert annak meg végképp semmi értelme nem volt, lehet jól indult, de lerohanni a Magyar Televízió épületét minden különösebb cél nélkül... valjuk be igen vicces:) Persze olyan sok mindent azért nem tehetnek, mert ha nem is tudnak róla, legalább egy civil rendőr mindig van a közelükben, aki figyel arra, hogy ha készül valami, akkor hamar leadhassa a drótot.

    Az is lehet, hogy a tüntetésből is hungaricumot akarnak csinálni? Végülis elég vicces dolog lenne. Valamelyik másik országban tüntetnének, és mi magyarok pedig nevetnénk, hogy már átveszik a magyar szokásokat.  Rengeteg dolog nekem sem tetszik ebben az országban, sőt nem vagyok sem jobb illetve baloldali, mert egyik sem ér többet egy másnapos ébredésnél. De, a tüntetéseknek igazán semmi értelmét nem látom már. Eleinte még volt is, de nem történt semmi változás. Mi meg magyarok hozzuk a szokásos formánkat és szépen lassan beletörődünk az addot sorsunkba.  Ilyenek vagyunk mi... beletörődünk mindenbe és csak szépen elszitkozódunk magunkban miközben arra várunk, hogy majd egyszer jobb lesz.