Ma Gólyanap volt a suliban. Bizony! Nem Gólyahét, hanem nap. Bár igazából engem ez az egész nem is kellene, hogy érdekeljen, mert eddig sem voltam oda érte, ezután sem leszek. Viszont azért elég érdekes, hogy az eddigi egy hetes dolog leredukálódott egy napos valamire, aminek mondanom sem kell, nincs sok értelme. Meghívtak pár helyi zenekart is, amik ugyan nem rosszak, de bárzenét játszanak, ami a sok surmónak nem is igen felel meg, vagy inkább csak lesz*rják. Nem is értem minek meghívni ilyen zenekarokat olyan helyre ahol nem értékeli őket szinte senki. Persze az este nagy sztárvendége Dj Budai... még jó, hogy nem kell ottlennem, mert az agyam maradéka is cseppfolyóssá válna. Ennyivel le is lehet tudni a gólyanapot... legalábbis nekem.

    Megszereztem régi kedvenc filmem rendezői változatát. A film nem más mint a: Leon a profi. Érdekes hangulatú kis film, amit az ember szívesen megles többször is, nem úgy mint a mai filmek nagy részét. Ha komolyabban belegondolok az utóbbi időben nem született olyan film ami komolyabb nyomott hagyott volna bennem. Minden tele van Mátrixos effektekkel amik ugyan nem rosszak, csak már valljuk be lerágott csont már az egész. Persze a mai emberek nagy részének erre van szüksége. Mindegy csak látványos legyen . Olvasni már szinte tényleg luxus. Minek is az ha van helyette bambulnivaló.

    Persze ma is elkaptam egy kellemes beszélgetést két csaj között a suliban. "Ne menjünk erre a helyre mert drága, inkább menjünk oda mert ott minket mindig meghívnak." Éljen! Még jó, hogy nem járok velük bulizni. Voltam velük párszor de elég is volt... kis pia és máris megy az ordibálás, meg a nagy kacagás, és a mindenkinek beszólogatás. Na nekem ez nem kell. Ha majd egyszer valaki lekever nekik egyet majd lehet rájönnek, hogy nem mindenki olyan lovagias, hogy ha beszólnak neki azt letudja max egy kellemes válasszal.