Íme egy újabb post tőlem. Tudom mostanában nem írok valami sűrűn, de ha éppen nincs miről akkor inkább kihagyom. Viszont az emberi hülyeségnek köszönhetően ma van miről írnom. Egy újabb ékes példányról ejtenék pár gondolatot. Valójában mindegy is, hogy honnan ismerem, a lényeg, hogy ez az ember is egyszer diplomával a kezében fog majd kilépni egy főiskola vagy egyetem kapuján. Ő is egy amolyan ékes példája annak, hogy bárkinek van esélye arra, hogy lediplomázzon.

    Az még csak egy dolog ha valaki nem tanul, de hogy több mint egy év után sincs igazán tisztában azzal, hogy hol is van... nos igencsak kiábrándító tudd lenni. Sokszor látni persze belassult arcokat, de ő valami más. Még csak egy dolog, hogy nem tudja mikor vannak az órái, de, hogy azt sem tudja, hogy milyen órái vannak... hát kemény dolog. Házija sosincs... minek is az végül is főiskola nem gimnázium.

    Persze lehetne minden teljesen máshogy is, és egyszer lehet fényt kapna, hogy mit is keres ott és mit is kellene csinálnia. De ez természetesen a valós élet nem pedig egy tündérmese. A legrosszabb az egészben az, hogy valahogy az ilyenek kapják meg majd a jobb munkákat is... Persze inkább keressek kevesebbet, minthogy báb legyek, de akkor is.

    Tudom persze nem csak én ismerek ilyet, hiszen rengeteg hasonló ember van nemcsak ebben az országban hanem az egész világon... Nos, az ilyenek miatt tart ott a világ ahol.