Eddig úgy voltam vele, hogy nem rakok fel videót a blogomba... de muszáj kivételt tennem ezzel a kis szösszenettel:

Más....

    Az értelmiségi szomszédom vett egy dobfelszerelést a gyerekeinek. Ezzel nem is lenne baj engem nem zavarna a dolog /mint ahogy rengeteg más igen/, de legalább íratnák be egy tanárhoz azt a szerencsétlen gyereket. Ha az alap gyakorlatokat kellene hallgatnom az nem zavarna egyáltalán, helyette persze van összefüggéstelenség, és torkaszakadtából ordítás, hol Coco Jambo hol valami egyéb „fantasztikus” zenei csemege. Bár nem a gyereket hibáztatom... végül is van (vagy nincs nézőpont kérdése) tanulnia... bizony a szülők sem észlények.

    Lehet egyszer rászánom magam és felírom valamelyik dobtanár ismerősnek a nevét és a számát és bedobom a postaládájába. Csak az a kérdés, hogy kell e mellé valami kísérőszöveget, írnom, hogy leessen neki, hogy miért is van egy idegen ember neve és telefonszáma, dobtanár jelzővel a postaládájában. Biztos eltartana egy darabig amire a maradék kis neuronjai összehordanák a szükséges dolgokat, ahhoz, hogy egy értelmes gondolat születhessen belőle.