Fáj a fejem. Miért is? Ja, igen... bevertem és elájultam. Még mindig csukva van a szemem... nem is szeretném kinyitni. Kellemetlen lenne megint meglátni Őt. Sosem láttam hozzá hasonlót. Az arcok egyike sem hasonlít rá amiket az agyam félelmében generált.

    Hátamon érzem, hogy egy fának vagyok támasztva, ülő helyzetben. Egy kis zörejt hallok magam előtt. Tehát még mindig itt van. Az agyam tiltakozása ellenére mégis kinyitom a szemem, hogy jobban megnézhessem magamnak. Ott áll a lábaim végében, és egyenesen a szemembe néz. Semmit sem lehet kiolvasni a tekintetéből. Elmém nem akarja befogadni a látványát... egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy egy ilyen dolog létezhet.

    Torz arcában hatalmas fehér szemek vannak, az orrát mintha levágták volna, ajkai szinte nincsenek. Feje teteje hátrafelé kicsúcsosodik egy kicsit, és az álla is hegyes. Kellemesnek nem mondható feje mintha a vállai között ülne... alig van nyaka. Vékony teste és karjai vannak, amik 3 hosszú karmos ujjban végződnek és szinte a földet súrolják. Lábai pontosan úgy állnak mint egy kutyának. Testén semmi szőrzetet nem látok, bőre sötétkék.

    Teljesen mozdulatlan. Nem is tudom mit kellene most tennem. Elfutni ilyen helyzetben nem tudok, egyébként sem merek még megmozdulni sem. Ha legalább csinálna valamit... de csak bámul a nagy szemeivel. Néha a feje kicsit elrándul jobbra vagy balra. Hirtelen felém ugrik, megfordul a levegőben és fejjel lefelé megkapaszkodik a fában. Felettem van. Felnézek, arca az enyémtől csak centikre van. Teljesen elkap a remegés és bepisilek.

Folyt. köv...