braincream

    Sok érdekes dolog történik nap mint nap a világban. Főleg ha az emberi idiotizmust is figyelembe vesszük. Az öregek a fiatalokat szidják, sokszor persze joggal. A fiatalok pedig természetesen az öregeket szidják, bármily meglepő megint csak jogosan. Ennek ékes példájának lehettem tanúja ma is. Nyomorgás a buszon, kedvesem és én egy babakocsi mellet toporogva, vigyázva meg ne lökjük meg ilyesmi. Természetesen ez jól is ment volna, ha egy mögöttünk felszálló vénasszony nem kezd el tolakodni. Mert ugye neki nem mindegy, hogy éppen mikor és hol áll. Látja, hogy nem fér el de tolja magát, vetünk rá pár megvető pillantást, ránéz a babakocsira amire majdnem rálökött, majd legyintett egyet és furakodott tovább. Mindenesetre igen érdekes, hogy az ilyen paraszt elvárja mástól, a tiszteletet, mert ugye ő az idősebb. Az ilyen idős ember egyáltalán nem érdemli meg azt, hogy más tisztelje. Mert ugye mindegy, hogy egy csecsemő esetleg miatta esik ki a babakocsiból és esetleg megsérül, csak neki legyen meg a helye. Még jó, hogy nem kezdett ülőhelyért siránkozni.

    Persze sok ellenpélda is van.... Sok olyan öreget is látni aki bár alig tud állni sem szól egy szót sem. Persze ha valaki átadja neki a helyet akkor nagyon hálás és többször is megköszöni, de nem tolakodik és nem szemét senkivel. Van még egy változat akit nehéz elviselni. Ez nem más mint az agyonsminkelt kölnitől bűzlő nyanyekok. Az ilyen sokszor tesz megjegyzést ha nincs ülőhelye és bunkóskodik. Persze arra van ereje, hogy kikenje magát, és fürdés vagy zuhany helyett inkább elnyomja a testszagát valami gány parfümmel. Az ilyen az akinek nem kell átadni a helyet... mert az ilyenek még egy terhes kismama elé is leül.

    Ennyit az idősekről, most jöhet a másik fél a fiatalok. Mivel én is a vagyok még így kicsit érdekes erről írni, de nem is a saját korosztályomról van most szó, hanem a 14-15 éves korosztályról. Mert ugye ez az a korosztály akik azt hiszik már felnőttek, pedig ugye még messze vannak attól, főleg agyilag. Az meg már csak a jéghegy csúcsa, hogy van olyan idióta vadparaszt szülő aki elviszi a 15 éves kislányát műtétre, nehogy teherbe essen a hétvégén mert biztos megint lefekszik vagy 6 pasival. Az ilyen kislányok döbbennek rá majd arra, hogy amikor elérik azt a kort amikor igazán jól érezhetnék magukat már vénebbül néznek ki mint anyám pedig még be sem töltötték a 30-at, meg e mellé ugye nem kellenek majd senkinek, mert ugye senki nem akar egy agyonhasznált cipőt felhúzni, egy fél város után. Sajna már ott tartunk lassan, hogy égő gyereknek lenni, pedig gyereknek lenni az egyik legjobb dolog a világon. Nincs gond, stb... lehet örülni egy csomó dolognak és nem kell dolgozni. Én még mindig nem nőttem fel, mert én amolyan lelkileg örök gyerek típus vagyok... remélem az is maradok. Ne akarj felnőni mert nem jó.... pláne nem úgy, hogy a felnövés kimerül az ivásban, dugásban és a drogozásban.

    Íme egy újabb post tőlem. Tudom mostanában nem írok valami sűrűn, de ha éppen nincs miről akkor inkább kihagyom. Viszont az emberi hülyeségnek köszönhetően ma van miről írnom. Egy újabb ékes példányról ejtenék pár gondolatot. Valójában mindegy is, hogy honnan ismerem, a lényeg, hogy ez az ember is egyszer diplomával a kezében fog majd kilépni egy főiskola vagy egyetem kapuján. Ő is egy amolyan ékes példája annak, hogy bárkinek van esélye arra, hogy lediplomázzon.

    Az még csak egy dolog ha valaki nem tanul, de hogy több mint egy év után sincs igazán tisztában azzal, hogy hol is van... nos igencsak kiábrándító tudd lenni. Sokszor látni persze belassult arcokat, de ő valami más. Még csak egy dolog, hogy nem tudja mikor vannak az órái, de, hogy azt sem tudja, hogy milyen órái vannak... hát kemény dolog. Házija sosincs... minek is az végül is főiskola nem gimnázium.

    Persze lehetne minden teljesen máshogy is, és egyszer lehet fényt kapna, hogy mit is keres ott és mit is kellene csinálnia. De ez természetesen a valós élet nem pedig egy tündérmese. A legrosszabb az egészben az, hogy valahogy az ilyenek kapják meg majd a jobb munkákat is... Persze inkább keressek kevesebbet, minthogy báb legyek, de akkor is.

    Tudom persze nem csak én ismerek ilyet, hiszen rengeteg hasonló ember van nemcsak ebben az országban hanem az egész világon... Nos, az ilyenek miatt tart ott a világ ahol.

    „Te valami rocker vagy?” Sokszor hallottam már ezt a kérdést amikor a zenei ízlésem került éppen szóba. Persze nem tudom, hogy egyesek mit értenek ez alatt. Rock zenét éppen nem hallgatok mert nem igazán az én műfajom. Ellenben sok minden más igen, mint például a Death Metal. Meg persze rengeteg egyéb zene, de a rock az éppen nem az én világom. Hozzá kell tennem, hogy nincs hosszú hajam és nem járok full feketében Tankcsapdás pulóverban. Amúgy sem tartom semmire a Tankcsapdát, tehát pláne.

    Ami igazán zavar ebben a dologban az az, hogy az aki kérdezi sem tudja igazából, hogy pontosan mit is kérdez. Mert ugye köztudott, hogy aki általában ezt a kérdés felteszi nem tesz mást minthogy elképzel ugye egy fekete ruhás hosszú hajú valakit. Persze ez a legkönnyebb megoldás, hiszen gondolkodni amúgy sem „menő”. Persze semmi bajom azokkal akik feketében járnak, hiszen van jó pár ilyen haverom. Az egésszel csak arra akartam kilyukadni, hogy a rockerezés egy baromság.

    Sokszor hallani azt is, hogy az ilyen jellegű zenék hallgathatatlanok. végül is kinek mi. Engem a sláger illetve disco zenével ki lehet üldözni a világból. Az csak egy dolog, hogy nem bírja a fülem a dolgot, de igazán nem is találni a nagy részében semmi különöset. Zenészi munkát igazán nem igényel szinte egyik sem, tisztelettel annak a nagyon kevés kivételnek, illetve szövegileg meg mindegyik egy nagy adag nulla semmi mondanivalóval. Persze szerelem meg ilyesmi, csak már kissé lejárt lemez. Persze ha én mondom, hogy nem szeretem az ilyesmit, akkor rögtön előkerül egy két Mp3 lejátszó, hogy de” ugyan már hallgass már bele, hogy mi munka van benne”. Nem és akkor sem! :D

    Nos, az utóbbi időben igencsak elhanyagoltam a blogomat. Ennek részben betudható az asztali gépem meghibásodása, illetve rengeteg egyéb ügyes bajos dolog melyeket részben már sikerült megoldanom szerencsére. Ha minden jól megy akkor innentől megint több post lesz majd várható tőlem, hogy ennek meg ki örül meg ki nem az nem érdekel. Nézzük csak mi minden történt az utolsó semmitmondó post óta. Végre vettem egy notebook -ot. Lehet ez nem mindenkinek végszükséglet, viszont nekem az asztali már lassan őskövületnek fog számítani, mindemellett pedig a monitor is fókuszhibás lett. Úgy gondolom ideje volt már tehát beinvesztálnom egy notebookra.

    Korábban már írtam egy műtétemről. Most nem írnám le megint, tehát aki nem olvasta az ha akarja keresse meg. Szóval, köszönhetően a kellemes időjárásnak és a vele járó frontoknak fájt párszor a bal tüdőm. Nem volt ez igazából gáz, csak kicsit idegesített. Voltam a hétvégén sörözni egy barátommal, és egy baromi jó dolgot vettem észre az egyik törzshelyünkön. Több helyre is ki volt rakva, hogy 18 éven aluliak nem tartózkodhatnak a sörözőn belül illetve a teraszán sem. Nagyon helyes dolognak tartom. Igaz mindenki kipróbálja az ivást is fiatalon, de azért amikor egy pub-ba megy be egy 13 éves és kérni akar egy fél valamit, hát nem is tudom... szívesen fülön vágnám és hazazavarnám. Persze az se semmi amikor egy ilyennek szívesen ki is adják a piát. Az olyan pultosra megint csak érvényes a fülön vágás. Egyébként sem lehet már beférni a kölyköktől a különböző szórakozó helyekre, tehát örülhetek, lehet több helyem lesz.

    Ma bementem egy számtech boltba, hogy vegyek egy USB lámpát. Ez szerintem semmiképp sem egy olyan nagyon furcsa vagy felesleges dolog, illetve ha valaki ilyet vesz, annak szüksége is van rá. Tehát bementem és feltettem a kérdést, hogy van e. Az eladó meg teljesen flegmán visszavágta, hogy nem tartunk ilyesmit. Mintha USB guminőt akartam volna venni. Miért baj az egy eladónak ha vevő van a boltban? végül is ha nincsenek vevők akkor neki nincs állása. Kicsit reagálhatott volna értelmesebben is. Sebaj, végül is egy másik üzletben találtam és meg is vettem.